Az ipari munkásság alakváltozása: Az 1990 utáni szakmunkásréteg társadalmi-politikai tagozódása Németországban és Magyaroszágon

A kutatás történeti perspektívából kívánja elemezni az ipari munkásság szerkezetének átalakulását 1989-1990 után Németországban és Magyarországon. Miközben az államszocialista országokban – már csak ideológiai okok miatt is – kiemelt rétegnek számított a nagyipari munkásság, a rendszerváltásig éppen az ideológiai szempontok nyomták rá bélyegüket a kelet-közép-európai munkáskutatásra. 1989-1990 után kevés figyelmet kapott ennek a rétegnek az átalakulása, a fiatal szakmunkások alkalmazkodása a posztszocialista feltételrendszerhez. Ha volt érdeklődés, akkor az az egykori szocialista iparvárosok leépülésére irányult; emellett azonban egyes régiókban lezajlott egy, elsősorban a multinacionalista tőke által vezényelt re-indusztrializáció, amelynek eredményeképpen megjelent egy új szakmunkás-réteg, amelyet munkáselitnek is nevezhetünk. A kutatásban kiemelt csoport lenne ez a réteg, amelynek társadalmi-politikai attitűdjeiről, életmódjáról, kultúrájáról alig készült magyarországi kutatás.
A német-magyar összehasonlítást többek között az indokolja, hogy a kiválasztott nagyvállalatok – a győri Audi és beszállítói, illetve a kecskeméti Mercedes-gyár – német beruházással jöttek létre, és igen sokszínű az anyavállalat és a magyar gyárak közötti kapcsolat (szakszervezeti szinten is komoly együttműködésről beszélhetünk). Mivel az egykori NDK-ban is elsősorban a leépülő iparra irányult a figyelem, a projekt, amely egy nyugatnémet-keletnémet-magyar összehasonlítást szeretne megvalósítani, nemzetközileg is hiánypótló munka lehet, és adalék a globális munkástörténet-íráshoz, amelyet a nemzetközi szakirodalom a munkástörténet-írás új paradigmájának tekint.