Diszkontinuitások - a magyar szociológia 1960 és 2010 között

A kutatás célja a folytonosság és megszakítottság vizsgálata az 1960-2010 közötti magyar szociológiai gondolkodásban. Néhány alapkutatási témán keresztül azt vizsgáljuk, hogy az 1960 és 1990 közötti időszakban hogyan jöttek létre a diszciplína fő kutatási irányzatai és módszertani gyakorlatai, ezek miképp befolyásolták az 1990 utáni szociológiai kutatásokat. Bár az 1960as években kiépült hazai szociológiát meghatározta az a körülmény, hogy a szocialista rendszer keretei között formálódott, melyben szinte folytonos volt a politikai befolyás, a korabeli tudományos eredmények és módszerek mégsem írhatók le pusztán “szocialista szociológiaként” sőt megkerülhetetlen kutatások születtek. Épp ezért fontos e kutatások elemzése, hatásuk alapos vizsgálata, és nem csupán eszmetörténeti szempontból, hanem mert a hagyományok számbavétele és újrahasznosítása a tudományág mai versenyképességét is erősíti. Általános vélekedés, hogy a kelet-európai szociológia a “nyugati” szociológia másolója és csak ritkán áll elő eredeti megközelítésekkel, noha hagyományainak megfelelően hozzá kéne járuljon a nemzetközi szinten is releváns társadalmi problémák leírásához. Az elmúlt fél évszázad magyar szociológiai tudástermelésének vizsgálatával ezt az ellentmondásos helyzetet szeretnénk feltárni, egyúttal számba venni örökségünk máig ható, hasznosítható elemeit, azokat a kutatási stratégiákat, melyek érdemben járultak hozzá a nemzetközi szociológiai gondolkodáshoz. A kutatás elsősorban a 20. század hangja Archívum és Kutatóműhely egyedülálló társadalomkutatási gyűjteményeire és e kutatócsoport tagjainak munkájára épül, melyhez az OTKA támogatások már eddig is nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak.

Mi a kutatás alapkérdése?

A szocialista ideológia és politikai berendezkedés erőteljesen befolyásolta a szociológia mint tudomány kialakulását. Az 1960as években mind az intézményi keretek kiépítése, mind a személyi állomány kiválasztása magán viselte ezt a befolyást. Kutatásunkban arra keressük a választ, hogy a nyugati mintákhoz képest milyen eltéréseket okozott a szociológia mint tudomány esetében e sajátos keleteurópai, államszocialista jelleg, s ennek következtében milyen egyedi elméleti és módszertani megoldások születtek. Azt is elemezni kívánjuk, hogy az 1970-80-as években kialakított fogalmi apparátus hogyan hat napjaink kutatási gyakorlatára. Mennyiben tekinthető azonos vagy legalábbis hasonló diskurzusnak egy-egy téma akkori és mai szociológiai vizsgálata, ugyanazt értjük-e ma például szegénység vagy társadalmi egyenlőtlenség alatt, mint majd' 50 évvel ezelőtt? Mik a folytonosságok és mik a megszakítottságok a tudományág fejlődésében? Melyek azok a kutatási irányzatok, amelyek sikeresen "túlélték” a rendszerváltást és minek köszönhető sikerességük? Ennek megválaszolásához azt is meg kell vizsgálnunk, hogy melyek voltak azok a módszertani megoldások, amelyek egyaránt alkalmasak az akkori és a mai társadalmunk leírására és elemzésére. Végül, találunk-e lényeges eltérést a hazai és nyugat-európai szociológia között, volt és van-e még centrum-periféria viszony e területen, ha igen, miben nyilvánul meg, illetve ez mennyiben vezethető vissza a szocialista "örökségre”.